Történet

Egyetemünk 1769-ben megalapított Orvosi Kara, mely akkoriban Európa-szerte az egyetemeken a természettudományok kizárólagos mûvelõje volt, Winterl Jakab - a vegytan és a botanika professzora - vezetésével teremtette meg Magyarország elsõ botanikus kertjét. A botanikus kert már kezdettõl fogva az orvos- és gyógyszerészképzés segítése mellett feladatának tekintette a hazai flóra kutatását. Winterl Jakab 1788-ban adja ki a botanikus kert elsõ magcsere-katalógusát (Index Horti Botanici Universitatis Hungaricae), melyben nemcsak a kertben található, mintegy 1600 növényfaj neve szerepel, hanem itt olvashatjuk számos Kárpát-medencei elterjedésû növény elsõ, rézmetszetekkel illusztrál, tudományos leírását.

1807-ben munkatársa, nagy hírû utóda, Kitaibel Pál, a XVIII-XIX.sz. nagy magyar polihisztora veszi át a Kert vezetését, aki a Kárpát-medence természetrajzi feltárásában  elévülhetetlen érdemeket szerzett. Közel 150 növényfaj elsõ tudományos leírója. A 20 000 km-t is meghaladó gyûjtõútjainak legfontosabb botanikai eredményeit bemutató mûbõl három kötet jelent meg, melyekben 280 színezett rézmetszetû tábla ismerteti a Magyar Flóra új fajait. Kitaibel Pál a flóra- és faunakutatás mellett a tellúr érc felfedezésével, mint vegyész pedig a hazai gyógyforrások ásványvízelemzésével alkotott maradandót, de nevéhez fûzõdik az elsõ hazai földrengéstani monográfia megjelentetése is.

1989-ben Kitaibel emlékének adózva, az ELTE Ásványtani Tanszéke újonnan  kidolgozott  eljárásukkal (a vulkáni tevékenység során lezajló folyamatokat utánozva) szilikát kõzetet megolvasztva öntötték ki Kitaibel mellszobrának másolatát.

Kitaibel halála után 1817-ben az erfurti származású Haberle Károly professzor veszi át a Kert irányítását. Kiterjedt nemzetközi kapcsolatai, külföldi tanulmány- és gyûjtõútjai eredményeként rövid idõ alatt európai hírûvé fejleszti a közel 10 000 fajt bemutató kertet. Gyakorlati foglalkozásokra rendszeresen viszi hallgatóit a botanikus kertbe, s elsõként (!) szervez botanikai tanulmányi kirándulásokat.

A reformkor a Botanikus Kert történetében is fordulópontot jelentett. József nádor javaslatára az Egyetem  (az akkori Pázmány Péter Tudományegyetem , a mai ELTE jogelõdje) megvásárolja az Festetics család Józsefvárosban lévõ 10  hektáros birtokát. Az 1847-ben megvásárolt park, amelyben a Polláck Mihály által tervezett, 1802-ben felépült vadászkastély is áll, jelenleg is otthonául szolgál az Egyetem kezelésében álló Botanikus Kertnek.

A Kert nagyarányú fejlõdésnek indul Linzbauer Ferenc sebészprofesszor igazgatósága idején:1864-65-ben felépül az európai viszonylatban is jelentõs méretû, ma is álló pálmaház . Ekkor kapnak emlékoszlopot a kertben az elsõ "Magyar Füvészkönyv" szerzõi, a növénytan magyar szaknyelvének megteremtõi - Diószegi Sámuel és Fazekas Mihály, valamint a kert jelenlegi helyére kerüléséért, s a reformkor idején Pest városának szépítésében oly tevékeny szerepet játszó József nádor.

A 19. század utolsó évtizedeiben Jurányi Lajos igazgató és Fekete József fõkertész munkája nyomán éli a kert újabb virágkorát. A 12 000 fajt számláló gyûjtemény nemzetközi hírnevû. 1893-ban felépül az országban máig is egyetlen "Victoria-ház", melynek nagy vízmedencéje a trópusi, különleges szépségû amazonaszi- tündérrózsának ad otthont.

Az eredetileg angolpark-stílusban létrehozott kert, a természetes forrással táplált tóval, szigettel, mûromokkal tájképileg is szép látványt nyújtott a látogatóknak. Széleskörû népszerûségét azonban igazán Molnár Ferenc regényének köszönheti. A "Pál utcai fiúk" cselekményének fontos színhelye a "Füvészkert". Ez utóbbi elnevezés, mely a nyelvújítás korából származik, a regény nyomán terjedt el, s lett máig is használatos.

A kiegyezés után a város (az egyesített Budapest) a századfordulóra már körülnövi az egykor a város határaitól oly messzinek tûnõ Botanikus Kertet. Az egyetemnek a gyarapodó lakosság és az orvostudomány fejlõdése következtében több klinikaépületre van szüksége, mert a Mária- és Baross utcai épületek már szûknek bizonyulnak. Ekkor zsugorodik a Kert eredeti területének egyharmadára.

A két világháború közötti fellendülés idõszakában Tuzson János professzor vezetése idején új üvegházak épülnek a rovaremésztõ növények, a páfrányok és a kaktuszok számára. Ekkor készül a Magyar Közép-hegység növényeit bemutató nagy sziklakert.

Az üvegházi növények teljes pusztulását hozó II. világháború után a Kert csak az 50-es években tér magához. (Újabb szervezeti változások következnek: a Bölcsész Kartól 1949-ben különválik a Botanikus Kertet is magába foglaló Természettudományi Kar.

Soó Rezsõ akadémikus, professzor saját evoluciós rendszere szerint alakíttatja át a rendszertani gyûjteményt. 1960-ban sikerül elérnie a kert országos értékû természetvédelmi területté nyilvánítását. A mûemlék jellegû pálmaház rekonstrukcióján (1965-66) kívül egy új kutatólaboratórium létrehozása is ekkor valósul meg.

1984-ben az elöregedett, régi kis üvegházak helyén korszerû, új bemutatóház épül, majd egy évvel késõbb még egy üvegház, melyben a gyûjtemények gyarapítására és az eladásra szánt növények szaporítása folyik.